A koronavírusról

Az első koronavírusokat az 1960-as években fedezték fel. A legelső egy csirkéket fertőző bronchitis-vírus volt, majd   megfázásban szenvedő betegek orrüregéből izoláltak vírusokat, amelyek a humán koronavírus 229E és OC43 elnevezést kapták. June Almeida skót tudós ismerte fel 1964-ben, hogy az eleinte influenzavírusnak gondolt minta elektronmikroszkóp alatt jellegzetes képet mutat: a szürke, kerek foltokat apró, küllőszerű képződmények veszik körül. A látvány napkoronára emlékeztette őt, ezért kollégáival koronavírusnak nevezték el, és később hivatalosan is ezt a nevet kapta a víruscsalád.

2019 végén új koronavírus jelent meg a kínai Vuhanban, amely zoonózisos fertőző vírus: az eredetileg állatokat megfertőző vírus homológ rekombináció útján vált képessé, hogy az emberre is átterjedjen. A vírus „elődje” a denevérből származik, de egyelőre nem ismert pontosan, hogy onnan közvetlenül jutott az emberre, vagy egy köztes gazdán keresztül.

2020 februárjában a SARS-CoV-2 által okozott betegséget a WHO COVID-19-nek nevezte el.

• A SARS-CoV-2 súlyos, akut légzőszervi szindróma képében jelentkező betegséget okoz.
• Elsősorban cseppfertőzéssel terjed, köhögés vagy tüsszentés útján, a fertőzött betegekkel való kontaktusba kerülés esetén.
• A fertőzés lappangási ideje átlagosan három-hét nap (maximum 14 nap).
• A leggyakoribb tünetei: láz, köhögés, légzési nehézség és fáradtság.
• Kevésbé gyakori tünetek: torokfájás, hasmenés, kötőhártya-gyulladás, fejfájás, szaglás és ízlelés elvesztése, bőrkiütés
• A legtöbb fertőzöttnél enyhe vagy közepesen súlyos lefolyású betegség alakul ki, amelyből kórházi ápolás nélkül meggyógyulnak.
• Az idős vagy krónikus betegségben szenvedőknél súlyos, akut légzési szindróma is kialakulhat.
• A betegség az esetek egy részében halállal végződik