A lisztérzékenység (további elnevezések: coeliakia, cöliákia, gluténérzékenység) az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. A leggyakoribb felszívódási zavar, amelyet az étkezéssel bevitt gabonafélék (búza, rozs, árpa és zab) glutén nevű anyaga idéz elő. A ma már egyértelműen autoimmun patomechanizmusú kórképet szisztémás betegségnek tartjuk, mivel ismeretessé vált az is, hogy az immunológiai reakció nem csak a béltraktusban jelenik meg. A lisztérzékenység krónikus, visszatérő hasmenés, puffadás, hasi fájdalom és a felszívódási zavarból eredő hiánytünetekkel jelentkezik. A szöveti károsodást létrehozó immunfolyamatot megszüntetni még nem tudjuk, ezért a betegség kezelése gluténmentes diétával lehetséges, amelyet egész életen át kell tartani.

A genetikai vizsgálattal a HLA-géncsalád azon genetikai változatainak kimutatását végezzük el, melyek a cöliákiára való hajlamot jelentő fehérjemolekulákat kódolják.

Ezeknek a genetikai kombinációknak valamelyike a betegek 95-98%-ánál, míg az általános népesség negyedénél-harmadánál fordul elő. Ha ezek egyike sem mutatható ki a páciensnél, akkor gyakorlatilag kizárható a lisztérzékenység, illetve későbbi élete során sem fog az kialakulni. Amennyiben a genetikai teszt eredménye a cöliákiára hajlamosító típusba sorolható, önmagában nem igazolja még a lisztérzékenységet, azt csak további vizsgálatokkal lehet megerősíteni.

Gluténmentes diéta hatására az autoantitestek mennyisége mintegy fél év alatt az észlelési határ alá csökkenhet, ezért a hosszabb távú gluténmegvonás vagy csökkentett bevitel álnegatív eredményt adhat a vizsgálat során.