Csomag ajánlatokNőgyógyászati/STI csomagGravidák komplex szűrőcsomag 35-37. terhességi hét között

  • Eredmény kiadás: 5-7 munkanap
Erre a vizsgálatra nem szükséges éhgyomorral érkezni. Bővebben: Tájékoztatás a vizsgálatokról.

Leírás

Chlamydia trachomatis PCR
Streptococcus B csoport (igény szerint: Streptococcus A csoport, Ureaplasma tenyésztés; és bakteriális vaginosis kenetvizsgálatokkal)
Toxoplasma gondii IgG, IgM; IgM ellenanyagok, pozitív esetben IgA, IgG aviditás
Cytomegalovírus [CMV] IgG, IgM; IgM ellenanyagok,  pozitív esetben IgG aviditás
Szifilisz szerológia (friss fertőzés és átvészeltség kimutatására, terápia nyomonkövetésre)
Rubeola vírus IgG antitest
Parvovírus B19 IgG, IgM ellenanyagok, pozitív esetben megerősítés immunblottal
Herpes simplex vírusok [HSV1] [HSV2] IgG, IgM antitestek
Varicella zoster vírus [VZV] IgG, IgM ellenanyagok

Szifilisz szerológiai tájékoztató

A szifilisz (vérbaj, luesz) napjainkban is a harmadik leggyakoribb bakteriális eredetű nemi betegség. A kórokozó, a Treponema pallidum fertőzés a klasszikus nemi aktus mellett orális, anális és oro-anális szexuális aktus révén is átadható. Az infekció fertőzött terhesről a magzatára is átadódhat, és az esetek mintegy harmadában súlyos magzati/újszülöttkori szövődményekhez vezet. Terjedésében ugyanakkor szerepet játszhat a direkt vérkontaktus is, így a közös tűt és fecskendőt alkalmazó intravénás kábítószert használók körében is előfordulhat. A kezeletlen betegség lefolyása során tünetes és tünetmentes szakaszok váltakoznak.  A tünetek (kezdetben többnyire fájdalmatlan fekély, nyirokcsomóduzzanat, majd kiütések, nyálkahártyafekélyek, láz, fejfájás, egyéb általános tünetek jelentkeznek.) A fertőző szakaszt követően évekkel később súlyos szervkárosodások (idegrendszer, szív-érrendszer, bőr- csont elváltozások stb.) is kialakulhatnak.  A betegség felismeréséhez gyakorlott nemigyógyász és célzott laboratóriumi vizsgálatok szükségesek.

A szifilisz szűrővizsgálatot a várandósok, a véradók, a szervdonorok alacsony kockázatú csoportjain túl a magas kockázattal rendelkező betegeknél: nemi úton terjedő fertőzések (HIV, HBV-, HCV-pozitivitás, illetve egyéb frissen diagnosztizált nemi betegség) kapcsán; szexmunkásoknál, homo-biszexuális férfiaknál, neuroszifiliszre gyanús idegrendszeri tünetekben szenvedő betegeknél mindenképp javasolt elvégezni. A laboratóriumi vizsgálati eredményeket minden esetben az anamnesztikus adatokkal egybevetve, és az aktuális klinikai tünetekkel párhuzamosan kell értelmezni.

A szerológiai tesztek (ellenanyag-vizsgálatok) a fertőződést követő 2-3. héttől kezdve döntő szerepet töltenek be a betegség laboratóriumi vizsgálatában, azaz a szifiliszdiagnosztika pillérének tekinthetőek. A vérvételi eredményből kizárható vagy megállapítható egy korábbi átvészeltség ténye; sőt, akár egy akutan zajló, friss fertőzés is valószínűsíthető.

Cytomegalovírus (CMV)

A herpeszvírusok közé tartozó cytomegalovírus cseppfertőzéssel, illetve a fertőzött ember testváladékaival való közvetlen vagy közvetett kontaktus során terjed. Az egészséges immunrendszerű felnőttekben többnyire tünetmentes fertőzést vagy enyhe tüneteket (mononukleózishoz hasonló kórképet) okoz. Immunszupprimált betegekben azonban súlyos, életveszélyes fertőzést is okozhat: leggyakrabban tüdőgyulladást, agyvelőgyulladást, vagy fekélyes vastagbélgyulladást. Ha a fertőzést a várandósság alatt kapja el valaki, akkor magzatkárosító hatással kell számolni. A magzatnál kisfejűség, agykamra körüli meszesedés, máj- és lépmegnagyobbodás, mentális retardáció, látás- és halláskárosodás, görcsök, vérszegénység alakulhat ki, de koraszülést is okozhat a vírus. A becslések szerint a lakosság 50-80%-a 35. életévéig átesik a vírusfertőzésen, és a herpeszvírusokra jellemző élethosszig tartó látens fertőzés alakul ki náluk, mely időnként reaktiválódhat, ilyenkor ismét tünetek jelentkezhetnek.

Mikrobiológiai diagnosztika: Az akut, nem súlyos felnőttkori fertőzés diagnosztikája szerológiai módszerekkel történik: vénás vérből a kórokozó ellen termelt specifikus ellenanyagok kimutatásával. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM ellenanyag kimutatás, aviditás vizsgálat) igazolható az aktív fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal igazolható a kórokozó jelenléte.

Herpes simplex vírus 1, 2 (HSV1,2)

A herpes simplex vírusok szoros kontaktussal vagy a fertőzött ember váladékával szennyezett tárgyak által terjednek, de átvihetőek szexuális érintkezés során is. A vírus általában enyhe lefolyású, fájdalmas hólyagos elváltozást okoz az érintett bőrterületen: az arcon leginkább a HSV1, ami nyállal, (például csókkal), közös evőeszköz használattal terjed, de orális szex útján is átvihető, míg a HSV2 a genitális területen okoz elváltozást fertőzött személlyel történt vaginális/anális/orális közösülés után. A HSV életre szóló látens infekciót hoz létre, időnként reaktiválódó tünetes epizódok között hosszabb tünetmentes időszakokkal. Az antivirális terápia csökkenti a relapszusok gyakoriságát. Ritkán HSV fertőzés következtében súlyos, életet veszélyeztető virális agyhártya- vagy agyvelőgyulladás alakulhat ki. Fertőzött anya aktív fertőzése esetén a szülőcsatornán történő áthaladás során az újszülött fertőződhet, és súlyos neonatális herpesz infekció alakulhat ki nála, bőrre- szemekre és szájra lokalizálódó hólyagos elváltozás formájában, vagy életveszélyes, disszeminált herpesz (a legtöbb szervet érintő súlyos fertőzés) vagy súlyos idegrendszeri tüneteket okozó központi idegrendszeri herpesz képében. Kezelés nélkül a halálozási arány az utóbbi két formában rendkívül magas. Az újszülöttkori herpesz jellemzően az anya primer herpesz fertőzése esetén alakul ki. Ritkábban már az anyaméhben átterjedhet a fertőzés a magzatra, ilyenkor koraszülést, spontán vetélést vagy fejlődési rendellenességet okozhat.

Mikrobiológiai diagnosztika: Akut fertőzés esetén a hólyagbennékből PCR módszerrel bizonyítható a kórokozó jelenléte, illetve vénás vérből HSV-specifikus ellenanyag kimutatással igazolható a friss/reaktiválódó/lezajlott infekció. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM ellenanyag kimutatás) igazolható a fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal a kórokozó jelenléte igazolható.

Varicella-zoster vírus (VZV)

A varicella-zoster vírus a herpeszvírusok közé tartozó, cseppfertőzéssel, kontaminált tárgyak közvetítésével és a hólyagok váladékával terjedő, nagyrészt gyerekkori betegség, ami a bárányhimlőt okozza.  A bevezető általános tünetek után a fejen és a törzsön viszkető piros kiütések jelennek meg, melyek később az egész testre ráterjednek. A kiütésekből hólyagok alakulnak ki, melyekben a folyadék bezavarosodik, gennyessé válik, majd pörkösödve leszárad és gyógyul. A fertőzőképesség a kiütések megjelenése előtt néhány nappal kezdődik és a pörkösödésig tart. Ritkán súlyos szövődmények alakulhatnak ki, többek között agyvelőgyulladás, tüdőgyulladás, májgyulladás képében. A herpeszvírusokra jellemzően fertőzés után élethosszig tartó latencia alakul ki a gerincoszlop melletti idegdúcokban, ahonnan felnőttkorban övsömör formájában a fertőzés kiújulhat. Várandós anya fertőzése a placentán keresztül fertőzheti a magzatot, aminek következtében kongenitális varicella szindróma alakulhat ki változatos fejlődési rendellenességekkel: kisfejűség, méhen belüli fejlődési visszamaradottság, kataracta és korioretinitis miatti látásvesztés, végtag fejlődési rendellenesség, nyelőcső diszfunkció, bőrdefektusok képében. Ha az újszülött a szülés körül fertőződik, súlyos, életet veszélyeztető disszeminált (több szervrendszert érintő) neonatális varicella alakulhat ki az esetében. A varicella fertőzés védőoltással megelőzhető.

Mikrobiológiai diagnosztika: nem komplikált gyerekkori fertőzések a tünetek alapján diagnosztizálhatóak, ahogy az övsömör tünetei is jellegzetesek. Emellett vérből szerológiai módszerekkel, valamint a hólyagbennékből PCR vizsgálattal igazolható a fertőzés. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM, IgA ellenanyag-kimutatás) igazolható a fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal a kórokozó jelenléte igazolható.

Toxoplasma gondii

A Toxoplasma gondii egy egysejtű parazita, mely a macskák székletével kerül a környezetbe és onnan leggyakrabban szennyezett élelmiszerrel (mosatlan zöldség-gyümölccsel, vagy fertőzött állatok nem kellően átsütött húsának fogyasztásával) fertőzi az embert, ritkábban közvetlenül a háziállatként tartott macskáról. Ezek a fertőzések egészséges emberben tünetmentesen, vagy enyhe általános tünetekkel zajlanak, nem igényelnek kezelést. Immunszupprimáltak fertőzése súlyos idegrendszeri panaszokat, ritkábban tüdőgyulladást vagy szem érintettséget okozhat. Várandós fertőzése során a kórokozó a placentán keresztül fertőzheti a magzatot, ami kongenitális toxoplazmózishoz vezethet, változatos fejlődési rendellenességekkel: például vízfejűség, kisfejűség, intrakraniális meszesedés, lép-májmegnagyobbodás, látásvesztéshez vezető korioretinitis, melyek azonban az időben felismert fertőzés gyógyszeres kezelésével megelőzhetők.

Mikrobiológiai diagnosztika: súlyos lefolyású felnőttkori fertőzések a kórokozó nukleinsavának kimutatásával és szerológiai módszerekkel igazolhatók. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM, IgA ellenanyag kimutatás, aviditás vizsgálat) igazolható a fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal a kórokozó jelenléte igazolható.

Rubeola vírus

A rubeola tipikus gyermekbetegség, az esetek 90%-a 15 éves korig jelentkezik. A vírus cseppfertőzéssel, illetve a fertőzött ember váladékával szennyezett tárgyak közvetítésével terjed. A vírus kezdetben a felső légutak nyálkahártya sejtjeiben és a nyirokcsomókban szaporodik, és bevezetésképpen hurutos tüneteket, nyirokcsomó megnagyobbodást, illetve kötőhártya-gyulladást okoz lázzal, majd néhány nap elteltével az arcról a törzsre terjedő, apró szemű rózsaszín kiütések jelentkeznek. Ritka szövődményként központi idegrendszeri érintettség, ízületi gyulladás (főként nőkben) alakulhat ki. Várandós anya fertőzése a magzatra terjedhet, ami vetélést, halva születést vagy fejlődési rendellenességet – kongenitális rubeola szindrómát – okozhat: szívfejlődési rendellenesség, mentális retardáció, máj és lép károsodás, hallás- és látásvesztés képében. Hazánkban a kötelező védőoltás bevezetésének köszönhetően rubeolafertőzés nem jellemző, esetleg behurcolt esetekre lehet számítani.

Mikrobiológiai diagnosztika: Akut rubeola fertőzés gyanúja járványügyileg bejelentésre kötelezett betegség, és mikrobiológiai vizsgálatát csak a nemzeti referencialaboratórium végezheti. Várandósság alatt ellenanyag-vizsgálattal szűrővizsgálat ajánlott a kongenitális rubeola fertőzés kiszűrésére, illetve szerológiai módszerekkel (rubeola specifikus IgG kimutatás) ellenőrizhető az oltási védettség.

Parvovírus B19

A Parvovírus B19 okozta Erythema infectiosum (egyéb elnevezések: lepkehimlő, pillangó kór, ötödik gyermekbetegség) tipikus gyermekbetegség, általában óvodás- és kisiskolás korban jelentkezik, hazánkban kb. 5-7 évente járványokat okoz. A vírus cseppfertőzéssel, továbbá a fertőzött ember váladékával szennyezett tárgyak közvetítésével terjed. A fertőzések mintegy fele tünetmentesen zajlik, a klinikailag is megnyilvánuló fertőzésekben a bevezető tünetek (láz, fejfájás, felsőlégúti hurut) után egy-két héttel kiütések, pillangó formájú bőrpír az arcon, ízületi fájdalom jelentkezik. Mivel a vírus a csontvelői eredetű sejtekben szaporodik, egy-két héttel a fertőzés után vérszegénység alakulhat ki. Várandósok fertőzése a magzatra terjedve spontán abortuszhoz, méhen belüli magzati halálhoz vagy non-immun hydrops foetalishoz (folyadék felhalmozódás a magzatban) vezethet. Az édesanya korábban átvészelt fertőzéséből származó ellenanyagok védik a magzatot a fertőzéstől.

Mikrobiológiai diagnosztika: friss fertőzés kimutatásához szerológiai módszerek és PCR vizsgálat alkalmazása szükséges. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM ellenanyag-kimutatás) igazolható a fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal kimutatható a kórokozó jelenléte.

TORCH szűrővizsgálatok:

A legfontosabb magzatkárosító ágensek irányába végzett szerológiai szűrővizsgálatok célja a várandósság alatt szerzett fertőzések kiszűrése, és ezáltal az esetleges magzati fejlődési rendellenességek megelőzése (bizonyos fertőzések gyógyszeresen kezelhetőek, például a Toxoplasma) vagy felismerése. A vizsgálatokat célszerű már a gyermektervezés során, a várandósság előtt elvégezni (erre javasoljuk a TORCH szűrőcsomagjainkat, IgG kimutatás céljából), ezáltal azonosíthatók azok a fertőzések, melyeken a leendő kismama már átesett, és így védettséget szerzett. Bizonyos fertőzések védőoltással megelőzhetők (például a Rubeola, Varicella) így ezek ellen szeronegativitás esetén tanácsos a védőoltás felvétele még a várandósság előtt néhány hónappal. A védőoltással nem megelőzhető fertőzéseket pedig ajánlott a várandósság alatt ismételten szűrni. Amennyiben a szűrővizsgálatok nem történtek meg a várandósság előtt, lehetőség szerint az első trimeszterben érdemes a TORCH diagnosztikus csomagjainkat (IgM és IgG kimutatás, szükség esetén aviditás vizsgálattal kiegészítve) elvégezni, mert így biztonsággal megállapítható, hogy a fertőzés még a várandósság előtt, vagy már azalatt történt-e, szeronegativitás esetén a későbbiekben ismételni tanácsos a szűrést. Mivel a legtöbb magzatkárosító ágens tipikusan gyermekkorban okoz fertőzést, azok a várandósok fokozott kockázatnak vannak kitéve, akiknek közösségbe járó bölcsődés/óvodás/kisiskolás korú gyermekük van, nekik kifejezetten ajánljuk a TORCH szűrővizsgálat elvégzését.

Chlamydia trachomatis PCR és szerológia

A Chlamydia trachomatis infekció a leggyakoribb bakterialis STI (sexually transmitted infection, azaz nemi úton terjedő fertőzés), ami elsősorban a fiatal korosztályban, 15-25 éveseknél fertőz. Méhnyak-, húgycső-, végbél-, garat- illetve kötőhártyagyulladás a leggyakoribb klinikai formái. Nőknél különösen gyakori, akár 70-80%-os a tünetmentesség, kezelés nélkül viszont súlyos, krónikus szövődmények alakulhatnak ki a diagnosztizálatlan betegeknél. A szűrés gyors, megbízható eredményt ad, a megfelelő antibiotikus kezelés pedig teljes gyógyulást biztosít. A rendszeres szűréssel lerövidül az esetleges kezeletlen fertőzés ideje, így csökken a felszálló infekció okozta, krónikus kismedencei szövődmények (mint például a méhen kívüli terhesség, kismedencei fájdalom, meddőség) kockázata is.

Akut fertőzés gyanújakor a baktérium kimutatása az érintett szerveknek megfelelően urogenitalis, analis, illetve conjunctiva-váladékból történik, PCR vizsgálattal. Ezt nem lehet vérből végzett ellenanyag-vizsgálattal kiváltani, mivel az akut gyulladásos kórképeket nem kíséri specifikus ellenanyagszint-emelkedés.

Ezzel szemben krónikus fertőzés diagnosztizálására (például meddőségi kivizsgálás részeként) kifejezetten a vérvétel és a szerológiai teszt javasolt, mert a kialakult immunválasz lehetőséget nyújt a szérumban jelenlévő specifikus IgA és IgG ellenanyagok kimutatására.

A nemzetközi ajánlások szerint javasolt a 25 év alatti, szexuálisan aktív nők évente történő szűrése, illetve új partnerrel való együttlét után ugyancsak fontos a szűrés. Az újszülöttkori fertőzések megelőzésére a terhesség alatti szűrővizsgálat számos országban már része a rendeletben meghatározott prenatalis vizsgálatoknak.