Várandósság tervezésekor, a gyermekvállalást megelőző kivizsgálás során javasolt. Rubeola IgG + Cytomegalovírus (CMV IgG) + Toxoplasma IgG + Herpes simples vírus 1,2 (HSV) IgG (korábbi átvészeltség kimutatására, aktuális fertőzés igazolásához IgM vizsgálat is szükséges)

TORCH szűrővizsgálatok:

A legfontosabb magzatkárosító ágensek irányába végzett szerológiai szűrővizsgálatok célja a várandósság alatt szerzett fertőzések kiszűrése, és ezáltal az esetleges magzati fejlődési rendellenességek megelőzése (bizonyos fertőzések gyógyszeresen kezelhetőek, például a Toxoplasma) vagy felismerése. A vizsgálatokat célszerű már a gyermektervezés során, a várandósság előtt elvégezni (erre javasoljuk a TORCH szűrőcsomagjainkat, IgG kimutatás céljából), ezáltal azonosíthatók azok a fertőzések, melyeken a leendő kismama már átesett, és így védettséget szerzett. Bizonyos fertőzések védőoltással megelőzhetők (például a Rubeola, Varicella) így ezek ellen szeronegativitás esetén tanácsos a védőoltás felvétele még a várandósság előtt néhány hónappal. A védőoltással nem megelőzhető fertőzéseket pedig ajánlott a várandósság alatt ismételten szűrni. Amennyiben a szűrővizsgálatok nem történtek meg a várandósság előtt, lehetőség szerint az első trimeszterben érdemes a TORCH diagnosztikus csomagjainkat (IgM és IgG kimutatás, szükség esetén aviditás vizsgálattal kiegészítve) elvégezni, mert így biztonsággal megállapítható, hogy a fertőzés még a várandósság előtt, vagy már azalatt történt-e, szeronegativitás esetén a későbbiekben ismételni tanácsos a szűrést. Mivel a legtöbb magzatkárosító ágens tipikusan gyermekkorban okoz fertőzést, azok a várandósok fokozott kockázatnak vannak kitéve, akiknek közösségbe járó bölcsődés/óvodás/kisiskolás korú gyermekük van, nekik kifejezetten ajánljuk a TORCH szűrővizsgálat elvégzését.

Cytomegalovírus (CMV)

A herpeszvírusok közé tartozó cytomegalovírus cseppfertőzéssel, illetve a fertőzött ember testváladékaival való közvetlen vagy közvetett kontaktus során terjed. Az egészséges immunrendszerű felnőttekben többnyire tünetmentes fertőzést vagy enyhe tüneteket (mononukleózishoz hasonló kórképet) okoz. Immunszupprimált betegekben azonban súlyos, életveszélyes fertőzést is okozhat: leggyakrabban tüdőgyulladást, agyvelőgyulladást, vagy fekélyes vastagbélgyulladást. Ha a fertőzést a várandósság alatt kapja el valaki, akkor magzatkárosító hatással kell számolni. A magzatnál kisfejűség, agykamra körüli meszesedés, máj- és lépmegnagyobbodás, mentális retardáció, látás- és halláskárosodás, görcsök, vérszegénység alakulhat ki, de koraszülést is okozhat a vírus. A becslések szerint a lakosság 50-80%-a 35. életévéig átesik a vírusfertőzésen, és a herpeszvírusokra jellemző élethosszig tartó látens fertőzés alakul ki náluk, mely időnként reaktiválódhat, ilyenkor ismét tünetek jelentkezhetnek.

Mikrobiológiai diagnosztika: Az akut, nem súlyos felnőttkori fertőzés diagnosztikája szerológiai módszerekkel történik: vénás vérből a kórokozó ellen termelt specifikus ellenanyagok kimutatásával. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM ellenanyag kimutatás, aviditás vizsgálat) igazolható az aktív fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal igazolható a kórokozó jelenléte.

Toxoplasma gondii

A Toxoplasma gondii egy egysejtű parazita, mely a macskák székletével kerül a környezetbe és onnan leggyakrabban szennyezett élelmiszerrel (mosatlan zöldség-gyümölccsel, vagy fertőzött állatok nem kellően átsütött húsának fogyasztásával) fertőzi az embert, ritkábban közvetlenül a háziállatként tartott macskáról. Ezek a fertőzések egészséges emberben tünetmentesen, vagy enyhe általános tünetekkel zajlanak, nem igényelnek kezelést. Immunszupprimáltak fertőzése súlyos idegrendszeri panaszokat, ritkábban tüdőgyulladást vagy szem érintettséget okozhat. Várandós fertőzése során a kórokozó a placentán keresztül fertőzheti a magzatot, ami kongenitális toxoplazmózishoz vezethet, változatos fejlődési rendellenességekkel: például vízfejűség, kisfejűség, intrakraniális meszesedés, lép-májmegnagyobbodás, látásvesztéshez vezető korioretinitis, melyek azonban az időben felismert fertőzés gyógyszeres kezelésével megelőzhetők.

Mikrobiológiai diagnosztika: súlyos lefolyású felnőttkori fertőzések a kórokozó nukleinsavának kimutatásával és szerológiai módszerekkel igazolhatók. Várandósság alatt TORCH szűrővizsgálat részeként a többi jelentős magzatkárosító ágenssel együtt szerológiai vizsgálattal (IgG, IgM, IgA ellenanyag kimutatás, aviditás vizsgálat) igazolható a fertőzés. Indokolt esetben magzatvízből PCR vizsgálattal a kórokozó jelenléte igazolható.

Rubeola vírus

A rubeola tipikus gyermekbetegség, az esetek 90%-a 15 éves korig jelentkezik. A vírus cseppfertőzéssel, illetve a fertőzött ember váladékával szennyezett tárgyak közvetítésével terjed. A vírus kezdetben a felső légutak nyálkahártya sejtjeiben és a nyirokcsomókban szaporodik, és bevezetésképpen hurutos tüneteket, nyirokcsomó megnagyobbodást, illetve kötőhártya-gyulladást okoz lázzal, majd néhány nap elteltével az arcról a törzsre terjedő, apró szemű rózsaszín kiütések jelentkeznek. Ritka szövődményként központi idegrendszeri érintettség, ízületi gyulladás (főként nőkben) alakulhat ki. Várandós anya fertőzése a magzatra terjedhet, ami vetélést, halva születést vagy fejlődési rendellenességet – kongenitális rubeola szindrómát – okozhat: szívfejlődési rendellenesség, mentális retardáció, máj és lép károsodás, hallás- és látásvesztés képében. Hazánkban a kötelező védőoltás bevezetésének köszönhetően rubeolafertőzés nem jellemző, esetleg behurcolt esetekre lehet számítani.

Mikrobiológiai diagnosztika: Akut rubeola fertőzés gyanúja járványügyileg bejelentésre kötelezett betegség, és mikrobiológiai vizsgálatát csak a nemzeti referencialaboratórium végezheti. Várandósság alatt ellenanyag-vizsgálattal szűrővizsgálat ajánlott a kongenitális rubeola fertőzés kiszűrésére, illetve szerológiai módszerekkel (rubeola specifikus IgG kimutatás) ellenőrizhető az oltási védettség.